Szeretek önkénteskedni. Itt, a Margón, különösen jó, mert a rendezvény kapcsolódik a könyvekhez, a szövegekhez, az irodalomhoz, ami a szenvedélyem és munkám is egyben. Nincs benne semmi, amit muszájnak érzek, gyakorlatilag el sem fáradok. Azaz igen, de nem érzem, mert annyira feltölt, hogy az eufória elnyomja a fáradtságot.
Az idei évvel együtt már harmadszor vehettem részt a rendezvény lebonyolításban. Először 2019 októberében, majd 2020 őszén, szigorú biztonsági intézkedések mellett, maszkban és távolságtartási szabályokkal, majd végre idén júniusban majdnem úgy, ahogy első alkalommal is, maszk nélkül (de érvényes oltási igazolvánnyal). A helyszínek is változtak közben: míg ősszel a Várkert Bazár adott helyet a Margónak, addig idén nyáron a Városmajori Szabadtéri Színpad váltotta a PIM udvarát.
Mi a jó ebben az egész önkénteskedésben?
Amellett, hogy érzelmileg (és bizonyítottan élettanilag is) jót tesz, ha valaki segít (úgy a segítőnek, ahogy a segítettnek is), jó célt is szolgál: az olvasást népszerűsíti.
A Margónak nagy szerepe van abban, hogy az olvasás trendi lett (a vizualitás térnyerése mellett is), mert közelebb hozza hozzánk, az olvasókhoz, a kortárs műveket felolvasásokkal, a szerzőkkel való beszélgetésekkel, kulturális programokkal, így mindenki megtalálja azt, ami által tud kapcsolódni az irodalomhoz.
A nyár eleji Margóról én is rengeteget pillanatot vittem haza.
Képernyőkép a Margófeszt hivatalos intagram oldaláról 2021. június 11-én
Amikor megtudtam, hogy újra mehetek önkénteskedni, amikor Ági megtartotta a szokásos infó-találkozót, amikor csütörtökön kimentem, s közvetlenül a bejárat előtt elkapott az eső, amikor az standnál sok régi és új ismerőssel, baráttal találkoztam, amikor este hazafelé eltévedtem a Városmajorban (a Városmajorban! 😀 ), amikor vasárnap, az öltözőhöz sétálva együtt énekelgettem Halász Judittal (és még sok más gyerekkel és felnőttel), hogy boldog, boldog, boldog születésnapot, hogy kicsit újra gyerekként hallgattam Kis-Várday Júlia felolvasását Peter Carnavas: Az elefánt című könyvéből, hogy Ott Anna Haász Jánossal való beszélgetése után azonnal megvettem a Mire felnövünk című könyvet, hogy Baráth Katalin tud úgy jó sci-fit írni történészként, hogy abban idéz Pilinszkytől, Babitstól, Kánai András pedig rendkívül felkészülten kérdez róla, hogy Mészáros Sándor azt mondja Babiczky Tiborral való beszélgetése közben, hogy nem az író vagy fordító személye a fontos, hanem maga a szöveg.
Az élményeken felül gazdagodtam még Haász János: Mire felnövünk című könyve mellett Markó Béla: Amit az ördög jóváhagy és Jón Kalman Stefánsson: Ásta című művével, egy Margós pólóval, kitűzővel, vászontáskával és hátizsákkal.
A jelenben kicsit részese lettem a jövőnek, miközben emlékeket gyártottam, de még milyen jó emlékeket!
Ha te is szeretnél önkénteskedni a Margón (és tudod vállalni, hogy legalább 2 nap napi 6 órát dolgozol), nincs más teendőd, csak figyeld a Margófeszt facebook, instagram vagy weboldalát, s jelentkezz a felhívásukra e-mailben.
Remélem, jövőre, veled, ugyanott!
